a hetedik

Pont tíz éve volt, hogy a lány, akkor még csinosan, reményekkel és telis-tele nőiséggel lépett le a költöztető autóról. Ő volt Shoshana. Aki, bár szerencsétlen, kövér és kissé csámpás is, és aligha figyeli a körülötte lévőket. Persze úgy az igazságos, ha elmondjuk, hogy nem volt mindig ilyen kövér, sem szerencsétlen, igaz már gyerekkorában is a csámpássága miatt csúfolták, de ezt jól korrigálta. 

Szóval Shoshana pakolt, mert a férj már akkor is csak az utasításokat osztogatta. Hol a költöztetőknek, hol pedig a fáradtságtól ájult feleségének. Soha egyetlenegy szóval nem mondott ellent. Rendesen végezte a rászabott feladatot. Ő pedig osztogatta, illetve mondta.  Ő, a férfi, hiszen nincs olyan, hogy egy férfi ne tudja megnevelni a feleségét. Nemde? Hogy múlt század eleji felfogás lenne?

Ez a jóravaló, szép, magas ember, úgy csinált szolgát, bocsánat háztartásbelit a feleségéből, hogy még indoka is volt rá. Hiszen valakinek kell foglalkozni a gyerekekkel. Mivel lett nekik három, és amikor a negyedik gyermek érkezését kilátásba helyezte a férj, Shoshana felemelte az újját, a kissé lenőtt, szöszös haját hátradobta a vállán, mert ezt már ő is egy kicsit soknak érezte. Most négy gyermekük van. Jött egy kislány.

Tudom, tudom a nők sokat panaszkodnak. És a férfiak? Hát igen. Hol van már az az utópisztikus elképzelés, hogy vasember kedvesen átkarolja b. neje derekát a liftben, lopva ad egy puszit az arcára, miközben felsegíti a rohadt nehéz, és a feleség számára kötelezővé tett bevásárlókosarat?

Hamarosan már nem puszilgat a liftben, hanem háttal áll neked a csomagokat hátrahagyva, éppen az aktuális igazán puffogva. És csak akkor kedves, ha éppen akar. Azt is csak azért, mert vasembernek akkora az egója, hogy nem tűri el, hogy egy ilyen jó csajt, mint a felesége, ne ő stoppolja. 

De a történetnek nincs vége. A negyedik gyerek után Shoshana nem bírta tovább. Minden reggel elment az újságárus mellett lévő kávézóba, elővette a számítógépét és csak böngészett. Keresett valami kapaszkodót, ami kihúzza ebből a végtelen helyzetből. És most a derűs befejezés érdekében, valami olyasmit kellene írnom, hogy végül minden rendeződött, meg tudták beszélni, meg ugye a gyerekek.

De nem. Azt sajnos nem lehet elhallgatni, hogy Shoshana folyton dugdosta az üresre kiívott üvegeket a szekrény aljában. Ezen a ponton a férje biztosan elmondaná, hogy milyen rossz anya az, aki iszik, és milyen rossz feleség.

Arról persze mélyen hallgat, hogy miután elhasználta, illetve kiszeretett a feleségéből, és megkapta, amit akart, kénytelen kelletlen más boldogság után nézett. Így ismerkedtek meg, hívjuk őt Piroskának. Szóval a mi Piroskánt egy tizessel fiatalabb volt. Persze mindezt csak azért, mert Shoshana folyton a gyerekekkel foglalkozott. A nyílt kommunikáció a siker titka, gondolta Vasember, és nyugodtan szegezte a neki kérdést, mit szólna ha?

De Shoshana nem szólt semmit, csak tolta, tolta le a torkán. Még azt is, amikor egyedül ment el a kórházba, mert a férj éppen valahol volt. És valahol lenni, nem olyan, mintha pont ott lennél.

Most így élnek szavak nélkül, Shoshana még mindig csinos, de már nincs reményekkel teli, és a nőiessége is elkopott. Piroska pedig odaköltözött harmadiknak, akarom mondani hetediknek.

Minden este hallom, ahogy beszűrődik az a sok okosság, amit behord a szél az ablakon este tizenegy felé. Mert vasember megmondja, vasember nem tűr, és vasember egyszerűen csak elküldi a feleségét a picsába. Jó hangosan, miközben a saját igazát mantra szerűen hajtogatja.

Cserébe azért a röpke 10 évért, amit mellette leélt a nő. Mert neki is csak ez az egy van az életből. Leélt együtt, pont annyit beletéve, mint a férfi. És te Shoshana mindent elfelejtve miért nem vagy kedves? Miért nem bocsátod meg azt a sok szomorúságot? Ezek után miért nem tudsz átlépni a korlátaidon? Hmmm? Egy fapina lettél?

Látod, nekem nem kell ezzel a valósággal foglalkoznom, csak próbálom megérteni, hogy reggel, amikor látom őt a liftnél és nézem szerencsétlent, aki egyre csak szenved a saját életétől, miért nem tesz semmit? Nem tesz semmit, csak áll, és nyomogatja a gombot, miközben már rég ott van a lift. Én pedig lemegyek inkább gyalog. 

Vasembernek pedig üzennék valamit, de félő, hogy nem érne célba.