2015. feb 02.

Egy nő bántalmazása

írta: A Szerk
Egy nő bántalmazása

 

Egy nő bántalmazása

Kettős érzés van bennem a dologgal kapcsolatban.  Egyrészt, mert talán elmehetnék a dolog mellett, becsukva a szemem, magamnak megmagyarázva, hogy ugyan nem is ismerem, és nem is tudok azonosulni vele, és mondhatnám, hogy magánügy. Másrészt, mert ki tudja mivel hívta ki a sorsot maga ellen, akit ebben az esetben Kiss Józsefnek hívnak. De kérdem én, egy családi konfliktusra ez a megoldás? Ez helyes? És el lehet menni mellette?

eleg_volt-221_1.png

Valóban ennyire kezelhetetlen Magyarországon, a családon belüli erőszak?

Attól a pillanattól, hogy már nem magánügy, (mert a sértett nem akarta, hogy az legyen) már nem lehet elmenni mellette. És ez csak egy ok. A Blikk-ben a napokban megjelent egy cikk, miszerint Demcsák Zsuzsa sokkoló fotót tett közzé. (a fotót itt nézheted meg)  Bántalmazták.

A műsorvezető azt követően töltötte fel a megdöbbentő képeket, miután a bíróság úgy döntött, hogy minden vádpontban felmenti férjét, Kiss Józsefet, akit rongálással, lopással és súlyos testi sértés kísérletével vádoltak meg. 

Ahogy az elején már írtam, nem mintha követném, vagy azonosulni tudnék Demcsák Zsuzsával, hiszen nem ismerem őt, de mégis megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és a dolog lényegére koncentrálni. Megjegyzem egyszer-egyszer láttam dolgozni, és egy gyönyörű, okos nőt láttam, (legalábbis nem tűnik túl butának az átlaghoz képest, annyira nem, hogy egy jól kérdező, jól reagál) aki mérhetetlen bátorsággal közszemére tette a problémáját. Gondoljunk bele, hogy milyen érzelmi töltet lehet benne, ha egy közszereplő, egy ilyen problémát kitesz az ablakba?

Ez az, amit annyira szégyelltem. És ez a "csak" pofon?” - olvasható legfrissebb bejegyzésében, amihez két fotót is csatolt, ami szerinte azt hivatott bizonyítani, hogy volt férje hogyan bánt vele. 

Írta.

Az Origo.hu-n lehetett olvasni, hogy szombaton indított aláírásgyűjtést a Patent Egyesület a peticiok.com-on, hogy így fejezzék ki szolidaritásukat Demcsák Zsuzsával.

Az aláírásgyűjtést kezdeményező Patent Egyesület tagjai felháborodtak az ítélet kapcsán. Szerintük ez újabb felhatalmazást ad a bántalmazóknak, hogy a felelősségre vonás kockázata nélkül továbbra is terrorban tartsák a családtagjaikat, s üzen a kiszolgáltatottaknak, hogy nem számíthatnak állami védelemre a partnerkapcsolati erőszakkal szemben.

Az ítéletből kiderül, hogy a közös háztartásban található tárgyak megrongálása, illetve eltulajdonítása megtörtént, s az is egyértelmű, hogy fizikai erőszakot is elkövetett a vádlott. Ennek ellenére a férfi diadalittasan, „ártatlanként" távozhatott a bíróságról. Kommentálhatta úgy a történteket, mintha a családon belüli erőszak csak volt felesége kitalációja lenne, sőt még azt is megengedhette magának, hogy diszkréten megfenyegesse ex házastársát a gyermekei elperlésével.

Szóval, akkor ez egy jelenség Magyarországon, amire nincs megoldás? És itt most be lehet hozni, hogy világviszonylatban a Kongói Demokratikus Köztársaságban történik a legtöbb nemi erőszak, ahol évi több tízezer nőt erőszakolnak meg és bántalmaznak. De ez itt az én országom, ahol én is egy nő vagyok. És engem zavar!

Zavar, hogy hiába mondta el, hogy mi történt, nincs megnyugvása, és ahogy lentebb írja, fenyegetik, félelemben él. Zavar az is, hogy aki elkövette, nem nyerte el a büntetését, és zavar, hogy ennek a jelenségnek a megoldására, még mindig nincs túl hatékony eszköz. Hiszen ez neki is járna. Ez csak egy olyan természetes, alanyi jogon járó dologról beszélünk, ami minden magyar állampolgárnak jár. Nyugodtan élni. 

Nem hiszem el, hogy rettegésben kell élnem továbbra is. Két kitűnő tanuló, sikerekben gazdag, csodálatos gyereket nevelek, akikkel minden este a lecke és a vacsora után együtt bújunk ágyba, egymás kezét fogva alszunk el. Magammal semmit sem törődöm, de ez nem is számít. Jön egy ember, akinek szeretni kéne őket, aki papíron az apjuk és megfenyeget, hogy elveszi őket, amikor a havi 20e forintos tartásdíjat sem fizeti. Hol élünk, hogy nekem kell rettegnem? Ki véd meg engem??? Ki véd meg minket? Ki segít???? - írta közösségi oldalán a szerdai ítélethirdetés után, majd teljesen összeomlott.

Írta Demcsák Zsuzsa.

Rengetegen kiállnak mellette.  Vujity Tvrtko is, aki tegnapi posztjában leírta véleményét:

Rengeteg a vádaskodás, de van már petíció is aláírásgyűjtéssel, nyilvános kiállás és állásfoglalás. Egyre többen mernek megszólalni, hallatni a hangjukat. Zsuzsa azt üzeni: "aki bántalmaztak, ne rettegjen kiállni az igazáért!" Hihetetlenül nehéz ez, hiszen a falak magasak, a rettegés nagy úr. Ám el kell jutni a vak komondortól az igazság kimondásáig, az őszinte szembenézésig. Hiszem, hogy nem csak az ökölcsapás, hanem a pofon is bűn, hiszem, hogy egy feleség ruháinak, értékeinek tönkretétele is az, függetlenül attól, hogy a házasság ideje alatt vette-e, tehát "papíron" közös tulajdonnak számít.

Ez az ügy tragédia. Egy család tragédiája. És nem csak a feleségé, a férjé is, függetlenül az ütés lététől, milyenségétől és nagyságától. A beismeréshez is erő kell. Valakinek sikerül, valakinek nem.

Nem voltam ott, nem tudom, hogy mi, mikor és hogyan történt. Titkainkat nem adom ki, de Zsuzsa valóban kért tőlem segítséget, rettegve és zokogva. Hívott a férj is, ám arról a hívásról még ennyit sem szeretnék elmondani.

Ami viszont tény: Zsuzsa azon a hajnalon így nézett ki. (a fotót itt nézheted meg)

A fenti ügynek részben ismerője, részben akaratlan részese lettem. Amit leírtam, nem azért tettem, hogy beleszóljak más magánéletébe, hanem hogy felhívjam a figyelmet arra: akármelyik oldalnak is hisz az olvasó, és akármennyire is sajnálatos, drámai mindaz, ami történt, történik, sokaknak adhat lehetőséget a szembenézésre, talán a saját családjukban, környezetükben is. Hiszem, hogy mindez ráfér a társadalmunkra. A fenti sorokat ezért jegyeztem le.

A nők elleni erőszaknak több fajtája létezik, lelki, szóbeli, testi, szexuális. A csak lökdösés, pofozás, is annak számít. És higgyétek el, hogy csak egy pofon is elég ahhoz, hogy utána bármi megtörténjen. Mert aki egyszer megteszi, az miért ne tehetné meg többször?

 Ezzel a poszttal pedig én teszek valamit, így ismeretlenül, MELLÉ ÁLLOK. És hangsúlyozom. Nincs bennem semmiféle férfi gyűlölet, nem általánosítok. DE ha elolvasod, akkor én is tettem valamit, a családon belüli erőszak ellen! Legalább ennyit.

 

 



Szólj hozzá